Lehet egy dal, vagy ritmus, vagy zaj,
Egy árva hang, egy jel.
A zene az kell, hogy ne vesszünk el,
Hogy mégse adjuk fel.
Mert a jó, a rossz csak szó.
Olyan, ami sokszor változó,
De egy ismerős hang az megmarad,
Máris érzed, hogy védve vagy,
A dal egy biztos hely. 

A zene az kell, mert körülölel,
És nem veszünk majd el.
Ha van elég szív, az sokat segít,
Bár úgysem adjuk fel.
Köztünk minden ember más,
Különös és sokfajta szokás,
De hogy éjjel mindenki álmodik,
Nagy bajt nem csinál hajnalig,
Ebben egyformák. 

Míg van, aki csak néz, és van, aki beszél,
És van, aki segít, hogyha kimerültél,
Mert mindenki erős, és életrevaló,
De van, aki csak árva és sose volt jó. 

Ami fontos az, hogy úgy legyen,
Az, hogy mindenki másmilyen.
A zene is csak ettől igaz,
És a dal csak így lesz szép. 

Itt mindenki tudós, mert mindenki figyel,
És van, aki majd játszik, és sose nő fel,
De van, aki majd ír, és lesz, aki zenél,
És van, aki bátran és okosan él.

Ami fontos az, hogy úgy legyen,
Az, hogy mindenki másmilyen.
A zene is csak ettől igaz,
És a dal csak így lesz szép.

Míg van, aki csak néz, és van, aki beszél,
És van, aki segít, hogyha kimerültél,
Mert mindenki erős, és életrevaló,
De van, aki csak árva és sose volt jó.

Ami fontos az, hogy úgy legyen,
Az, hogy mindenki másmilyen.
A zene is csak ettől igaz,
És a dal csak így lesz szép.
Így lesz szép.

A zene az kell, nem adjuk fel,
Hogy ritmus vagy jel, csak ne vesszük most el!
Zene az kell, mert körülölel,
Ha van elég szív, a dal az csak így lesz szép.